Az időben érkező segítségért a lélek is hálás lesz

A fogyatékkal élő emberek közül elenyésző azoknak a száma, akik pszichológushoz fordulnak valamilyen lelki problémájuk enyhítésére, megoldására. Pedig az időben érkező segítség, ha nem is képes csodákra, de mindenképpen hasznos. Támasz abban, hogy a gondjaival a szakembert felkereső elfogadja másságát, ezáltal lelkileg is kiegyensúlyozott legyen. Akár csak a többi fogyatékosságnál, igaz ez a hallássérülteknél is, akik ráadásul az esetek jelentős részében a ma már elérhető legjobb hallókészülékek használatával valóban teljes életet élhetnek. Kazimir Ágnes pszichológussal többek között a szülői felelősségről, a krízishelyzet megfelelő, hatékony kezeléséről beszélgettünk.

– Milyen lelki problémákkal kell megküzdeniük a hallássérült embereknek?
– Meg kell különböztetni, ha valaki születésétől fogva hallássérült, vagy valamilyen betegség szövődményeként alakult ki nála a károsodás, és megint más a helyzet, ha az időskori hallásromlásról beszélünk. Mindegyik esetben más és már pszichés problémák alakulhatnak ki, ugyanakkor sok a közös tünet is. Más problémákkal szembesül, aki kerekesszékben éli az életét, mint az, aki hallássérült. A mozgássérült embernek ma Magyarországon nem adatik meg, hogy teljes életet éljen, hiszen sok mindenben rá van szorulva mások segítségére, a kisebbrendűségi érzés, a kiszolgáltatottság náluk hatványozottan fokozza a bizonytalanságot, ami számos pszichés problémát vet fel. A mássággal élők önértékelési problémával, az énkép és a testkép deformitásával, a társadalomba való beilleszkedés nehézségeivel küzdenek. Nagyon nagy lelki törést okoz számukra, hogy önmaguk, illetve a környezetük miként fogadja el ezt a másságot.

– Vegyünk egy példát. Egy újszülöttről kiderül, hogy nem hall…
– Amikor ezt a szülő megtudja, halálra rémül, és az első reakciója gyakran az, hogy a gyermeke nem teljes értékű. Emiatt nagyon komoly önvád alakulhat ki benne, párkapcsolati problémák jelentkezhetnek, hiszen az apa és az anya adott esetben egymást kezdi vádolni a gyerek fogyatékossága miatt. Sokszor egy sérült gyerek születése teljesen szétzilálja a családot, de előfordul olyan is, amikor éppen egy ilyen helyzet még inkább összetartja a szülőket, akik közösen törekszenek a legjobb megoldásra. Teljesen normális reakció egyébként, hogy ilyenkor a szülők pánikba esnek, szoronganak. A nyugtalanságot viszont a gyermek megérzi, nem tudja persze az okát, hiszen még nagyon kicsi, de hogy valami nincs rendben, hogy feszültség van, az eljut hozzá, attól ő is nyugtalan lesz, és így kialakulhat egy patológiás helyzet. Az Egyesült Államokban például odafigyelnek arra, hogy amikor az orvos közöl egy diagnózist, akkor, ha szükséges, rögtön kapjon pszichés segítséget a beteg vagy a hozzátartozó. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha emberi módon kezelik ezeket a helyzeteket, akkor nem esik pánikba a szülő, rögtön másképp bánik a gyermekkel, aki így nyugodt, kiegyensúlyozott környezetben fejlődhet. Nagyon fontos az elfogadás, hogy a beteg, illetve a hozzátartozó képes legyen elfogadni azt a helyzetet, amiben van. Ez igaz az élet minden egyes krízishelyzetére. Első pillanatban nem hiszi el, hogy ez vele megtörtént, kételkedik, haragszik az egész világra. Aztán jön az a szakasz, amikor a probléma elhárítása tűnik a legjobb megoldásnak, majd a kétségbeesés, utána az alkudozás: hátha nem úgy van, nem is igaz. Ezután következik az elfogadás és a megoldások keresése. Érdemi párbeszédet ekkor lehet folytatni.

– Van egyáltalán igény a betegek részéről ilyen jellegű pszichológiai segítségre?
– Általánosságban elmondható, hogy sokkal kevesebb ember fordul pszichológushoz, mint ahánynak valójában szüksége lenne rá. A fogyatékossággal élők közül pedig még ennél is kevesebben keresnek lelki segítséget. Pedig egy erre a területre specializálódott szakember tud segíteni, hiszen mélyebben ismeri a probléma pszichés vonatkozásait. Ha például egy hallássérült óvodai beilleszkedésével, vagy a gyermek iskolai teljesítményével gondok vannak, csúfolják a mássága miatt, a szülővel való beszélgetés nagyon sokat segíthet. A szülő a pszichológustól kapott tanácsoknak köszönhetően támogatni tudja a gyereket, átsegítheti azokon a holtpontokon, amelyek lelki törést okoznak neki. Azt látom ugyanakkor, hogy a szülők szégyellnek segítséget kérni, inkább kiveszik a gyereket abból a közösségből, amelyik nem fogadja el, és ez újabb pszichés problémákat okoz. A magyarországi szemlélet egyébként sem alkalmas arra, hogy a máságot kezelni tudja, az iskolai, óvodai oktatásban sem törekszenek erre. A társadalom mindenkit kirekeszt, aki nem pont olyan, mint amilyen az általánosan elfogadott norma. A kirekesztéshez nem kell, hogy valaki hallássérült legyen, vagy kerekesszékben éljen, elég hozzá, ha valaki nem úgy gondolkodik, mint a többség. A kirekesztés életünk része. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy komoly gondot okoz ezen a területen a szakemberhiány is.  

– Talán az időben érkező segítség a kulcsa a probléma megfelelő kezelésének…
– Ha a hallássérülést idejében felismerik, jól diagnosztizálják, akkor az esetek nagy részében teljes értékű életet élhet a beteg, hiszen ma már remek hallókészülékek vannak forgalomban. A legfontosabb azonban az, hogy a lelki sérülés ne történjen meg a gyermeknél, ezért van kiemelt szerepe az időnek. Hiába kapja meg ugyanis a legszuperebb hallókészüléket, ha benne már kialakult a kiszolgáltatottság érzése, amit ráadásul szégyellni kell. A családoknak a gyermek minél fiatalabb korában segítő pszichológiai támogatást kellene kapniuk, szempontokat ahhoz, hogy hogyan lehet úgy segíteni a fejlődését, hogy a személyisége ne torzuljon. A szülő kapjon meg minden információt ahhoz, hogy mit tegyen, és mit ne tegyen. Ezen múlhat, hogy egészséges lelkületű gyermeket nevel-e fel, vagy olyat, aki ugyan a hallókészülékkel szinte tökéletesen hall, de lelkileg súlyos károkat szenved.

– Hasonló segítségre lenne szükségük az időskori halláskárosodással küzdőknek is?
– Az öregedéssel együtt jár, hogy nehéz beismerni, hogy öregszünk. Vannak aztán olyan testi jelek, amelyek megjelenésekor ezt már nem lehet letagadni. Ezek közül az egyik legkézenfekvőbb, hogy nem hallunk jól. Ilyenkor a legtöbben először magyarázatot keresnek erre: azért nem hall, mert halkan beszélnek hozzá, vagy motyognak. Ilyenkor mindenki hibás, csak a rosszul halló nem. A következő lépés, amikor beismeri, hogy gondok vannak a hallásával. Ekkor vagy összeomlik lelkileg, vagy tudomásul veszi a kialakult helyzetet. Ha szakemberhez fordul, felkeres egy megfelelő szakmai háttérrel rendelkező halláscentrumot, akkor a problémáját tudják kezelni, hiszen segítenek kiválasztani a számára legjobb hallókészüléket, amivel újra teljes életet élhet. A döntő kérdés az, hogy a hallássérült hogyan viszonyul a helyzetéhez. Sokszor elegendő lenne a jó tájékoztatás, ehhez nem szükséges mindig pszichológus. Nagy segítség lenne az érintetteknek például, ha hozzájuthatnának olyan jól szerkesztett kiadványhoz, amelyben azokról a fontos kérdésekről kaphatnának hasznos információkat, amelyeket a beszélgetésben érintettünk.