• Kezdőlap
• Bemutatkozás
• Szakmai oldalak
• Rendelők
• Magánrendelések
• Újdonságok
• Hasznos tudnivalók
• Hallásteszt
• Partnerek
• fülzúgás

» A hallókészülékekről általában

» A hallókészülékekről gyermekkorban

» Akusztikai alapismeretek

» Audiológiai hangtani alapismeretek

» A hallókészülékek működésének elve

» Hallókészülékek típusai

» FM rendszerek

» Hallókészülékek gondozása

» Hallókészülékek tartozékai, kiegészítői: elemek

» Egyéni fülillesztékek

» Jelzőrendszer nagyothallók számár

» Hallókészülékek javítása

» Speciális egyéni védő füldugók, védő eszközök

» Fülzúgás terápia (tinnitus noiserek)

Akusztikai alapismeretek

Decibel (dB): a leghalkabb hang, amit egészséges hallású ember hallhat az kb. 20 mikro Pascal hangnyomás. A hangerő szintjének mérésére a logaritmikus dB skálát használják a világon egységesen, de mivel nem fejezi megfelelően a hangossági viszonyokat, más skálákat is használnunk kell. Leggyakrabban használjuk a dB SPL-t, illetve a dB HL -t, a kettő közötti különbség 20dB. A dB SPL egy normál hallású ember által meghallható leghalkabb hang 1000 Hz-nél. Tekintettel arra, egészséges, fiatal személyek nem egyformán hallanak 125 Hz- 8000 Hz-között, ki kellett választani egy másik skálarendszert is. Egy új átviteli érték szerint egy "kiegyenesítéssel" egy teljesen átlagos hallású fiatal személy minden egyes frekvencián 0 dB-es hallásszintre hozták a dB HL szerint. Ez a dB HL a leginkább elterjedt.

Hertz (Hz): Egy másodperc alatt történt rezgésszám. Frekvenciának nevezzük azt az értéket, amelyen a hang rezeg. Az emberi hallásküszöböt 125 Hz és 8000 Hz között mérjük audiométer segítségével.

Audiogram: dB HL-ben mért, a beteg közreműködése alapján jelzett és ábrázolt hallásküszöb grafikus megjelenése 125 Hz- 8000 Hz között. A vertikális tengelyen 0-120 dB az egyén által jelzett leghalkabb tiszta hang adja a halláscsökkenés mértékét. Mindkét fülön külön kell mérni és jelölni a lég és csontvezetéses hallásküszöböt. A légvezetést fejhallgatón, a csontvezetést a fül mögött található processus mastoideusra helyezett, a vibráció útján tovaterjedő hangot biztosító hallgatóval mérjük. Az audiogrammon jelölhetjük még a kellemességi MCL és a kellemetlenségi UCL hallásküszöböt is, hallókészülék beállításánál lehet jelentősége.

UCL (Uncomfortable Loudness Level): tisztahanggal végzett kellemetlenségi küszöb meghatározás. A hallásküszöb és a kellemetlenségi küszöb közötti intenzitás szint különbsége adja a hallás dinamikatartományát. Ezt a tartományt használjuk ki a megfelelő hallókészülék beállításhoz.

FEED-BACK (visszacsatolás, gerjedés): fülmögötti hallókészülékek esetén a nem megfelelő egyéni illeszték, hallójárati készülékek esetén a nem megfelelő hallójárati "ház" gerjedéshez, sípoláshoz vezethet. Ma ezek a problémák már kiküszöbölhetőek. Okklúzió: külső fül, hallójárat elzárása (fejhallgató, egyéni illeszték, hallójárati hallókészülék) következtében hangérzékelésre reagált torz hangok keletkezését értjük. (hordószerű, visszhangos, orrhangzós saját hang felerősödése torzulása hallókészüléken keresztül. A hangérzékelés egészséges hallású embereken is tesztelhető. (tenyerével lezárja a fülkagylót.)

Audiológiai hangtani alapismeretek

Audiogram: dB HL-ben mért, a beteg közreműködése alapján jelzett és ábrázolt hallásküszöb grafikus megjelenése a frekvencia függvényében 125 Hz- 8000 Hz között. A hallásképesség mértéke megadható hangnyomásszintben -decibelben, v. a 20 éves normál hallású ember hallásgörbéjéhez, mint 0-szinthez, viszonyított eltérés decibelben v. %-ban A vertikális tengelyen 0-120 dB az egyén által jelzett leghalkabb tiszta hang adja a halláscsökkenés mértékét. Mindkét fülön külön kell mérni és jelölni a lég és csontvezetéses hallásküszöböt. A légvezetést fejhallgatón, a csontvezetést a fül mögött található processus mastoideusra helyezett, a vibráció útján tovaterjedő hangot biztosító hallgatóval mérjük. Az audiogrammon jelölhetjük még a kellemességi MCL és a kellemetlenségi UCL hallásküszöböt is, a hallókészülék beállításánál van jelentősége.

Audiometria: A hallás objektív vizsgálatára használt műszeres eljárás. A vizsgálathoz ún. "süketszoba" is szükséges. Különösen zaj okozta halláscsökkenés kimutatására nélkülözhetetlen.

Hallásküszöb: Az a minimum intenzitású, vagy intenzitásszintű adott frekvenciájú tiszta hang, amelyet a fül éppen meghall. A különféle hallásoknak megfelelően egyfülű, kétfülű, légvezetéses és csontvezetéses ~ ők különböztethetők meg. A különböző frekvenciákon meghatározott értékek folytonos ábrázolása a görbe. A hallás érzékelésének vizsgálatakor a 18 éves, ép fülű, normál hallású ember görbéjét tekintik nullszintnek. Ehhez képest idős (40 - 50 év felett) korban elsősorban a magas hangok tartományában lehet csökkenést tapasztalni. Abban az esetben, ha a ~ görbén 4000 Hz környékén kútszerűen romlás tapasztalható, akkor abból zajártalomra lehet következtetni.

Hallásküszöbgörbe: A vizsgált személy hallószervében még hangérzetet keltő tiszta hangintenzitások (vagy hangnyomásértékek), tehát a hangküszöbértékek összefüggése a hang frekvenciájával. A ~ mutatója a hallásképességnek, a hallásélességnek és a hallásveszteségnek is (zajártalom).

Hallástartomány: Normális hallás esetén vagy a vizsgált személy esetében a frekvencia függvényében ábrázolt hallásküszöb és fájdalomŹküszöb görbéi közötti terület.

Hallásveszteség: (nagyothallás, időszakos hallásveszteség) a hallásképesség csökkenése, amely jellemezhető a hallásküszöb és/vagy a hallásküszöbgörbe eltolódásával. A hallásképesség az életkorral is változik, de romlása gyakran zajártalom, azaz rendszeres és tartós zajban való tartózkodás következménye.

Hallható hang: Olyan hang, amelynek (vagy legalább egy szinuszos összetevőjének) frekvenciája l6 Hz és 16 kHz közé, az úgynevezett, átlagos hallástartományba esik.

Hangérzet: Az emberi fülhöz jutott hangrezgések által kiváltott szubjektív benyomások, illetve objektív jelenségek összessége.