Érdemes alaposan tájékozódnia annak, aki hallókészüléket vásárol. Ha valaki ezt az utánajárást „megspórolja”, kellemetlen meglepetések érhetik.

Alapszabály: hallókészüléket csak megbízható helyről, átfogó szakorvosi vizsgálatokat követően vásároljon. Ne dőljön be azoknak a reklámoknak, amelyek ugyan kecsegtető ajánlattal ostromolják, ugyanakkor minden szakmai alapot nélkülözve ígérik a tökéletes megoldást.

Interjúnkban Rácz Tamás fül-orr-gégésszel, audiológus szakorvossal a hallásprotokoll legfontosabb lépéseit vettük végig.  

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a szakszerű hallásvizsgálat több szakterület komoly együttműködésén alapszik. Gyakran hallani olyan híreket, hogy bizonyos helyeken úgy írják fel a betegnek a hallókészüléket, hogy orvos nem is látta előtte…

Több mint 10 évvel ezelőtt az akkori Egészségügyi és Szociális Minisztérium dolgoztatott ki egy szakmai protokollt annak érdekében, hogy a hallókészülék-ellátás megfelelő keretek között működjön Magyarországon.

A protokoll alapján három szakember – fül-orr-gégész, audiológus szakorvos, audiológus szakasszisztens – együttműködésén alapszik a rendszer. Első és kulcsfontosságú szereplő a fül-orr-gégész, aki megállapítja, hogy milyen fülészeti problémája van a betegnek, és gondoskodik róla, hogy korrekt vizsgálaton essen át a páciens. Az esetlegesen fennálló akut problémákat kezeli, majd ezt követően audiológushoz, illetve hallásvizsgálatra küldi a beteget. Itt kezdődik a másik fontos szereplő, az audiológus szakorvos munkája, aki többek között abban segít, hogy milyen módon kell a beteg hallását rehabilitálni.

Milyen megoldások jöhetnek szóba?

Ha úgynevezett vezetéses halláscsökkenése van a betegnek, akkor a problémát valamilyen fülészeti beavatkozással általában korrigálni lehet.

Széles a skála, de ide tartozik a gyógyszeres kezelés, kisebb-nagyobb beavatkozások, adott esetben műtét is szóba kerülhet. Amennyiben idegi eredetű halláscsökkentést állapít meg a vizsgálat, akkor korlátozottan tud segíteni az orvostudomány. Ismert az úgynevezett akut halláscsökkenés jelensége, amikor 72 órán belül infúzióval, szteroiddal el lehet érni a hallás javulását.

Ugyanakkor egy évek óta fennálló, fokozatosan romló idegi eredetű halláscsökkenésnél ez nem megoldás. Ilyenkor, ha a halláscsökkenés elér egy bizonyos szintet, a hallókészülék használatát javasoljuk. Súlyos esetekben, amikor gyakorlatilag csak hallásmaradvány van mindkét fülben, és készülékkel például a gyerek beszédfejlődése nem indul meg, műtét is szóba jöhet, az úgynevezett cochleáris implantáció, ez azonban csak nagyon válogatott esetekben alkalmazható.

Mi a következő lépés akkor, ha a vizsgálatok alapján az a döntés születik, hogy a betegnek hallókészülékre van szüksége?

Ekkor lép be a harmadik szereplő, az audiológus szakasszisztens, aki az audiológus szakorvossal közösen kiválasztja a páciensnek leginkább megfelelő készüléket, amelyet aztán beállít, hangol és szükség esetén leveszi a betegtől az illesztékhez szükséges méretet is. Az ő feladat az is, hogy a hallókészülék használatát megtanítsa a viselőjével.

Akkor tekinthetjük egyébként optimálisnak a hallókészülék használatát, ha 65 decibeles intenzitással 80 százalék feletti beszédértést sikerül vele elérni.

Fontos, hogy a páciensek kitöltsék az úgynevezett Cosi-tesztet, amely egy szubjektív kérdőív, és a válaszokból kiderül, hogy használója mennyire tudja kezelni a készüléket.

Azt mondják, hogy a hallókészülék viselése eleinte általában kényelmetlen, sőt akár kellemetlen is lehet…

Azt tudni kell, hogy a hallókészülékkel a hallás soha nem lesz olyan, mint az élettani hallás. Egészen más karaktere van a kettőnek. Itt van nagyon fontos szerepe az audiológus szakasszisztensnek, hiszen ő tudja úgy beállítani a készüléket, hogy a beteg által észlelt kényelmetlenségek, kedvezőtlen hangeffektek eltűnjenek, az audiológus segítségével lehet elérni a viselője számára leginkább komfortos beállításokat.

Akárcsak az összes többi gyógyászati segédeszközről, a hallókészülékről is elmondható, hogy amikor újat kap azt ember, el kell telnie bizonyos időnek, hogy megszokja. Eleinte furcsa, zavaró lehet a viselése. Az átlagos beszédintenzitás egyébként 30 decibel, ezt nevezzük szociális beszédküszöbnek, ezen a hangerősségen zajlik a társalgó beszéd. Akinek a hallása ezen a határon „billeg”, az ezt a beszédintenzitást nem hallja rendesen, de sokkal nagyobb probléma, hogy az utcai zajokat, például a gépjárművek motorzúgását sem észleli. 

Sokan, amikor először tapasztalják, hogy romlik a hallásuk, nem veszik ezt komolyan, úgy vannak vele, hogy legfeljebb feltekerik a tévé hangerejét vagy megkérik az ismerőst, hogy kicsit beszéljen hangosabban. Ezért azt javaslom, hogy akinek a vizsgálatok alapján készülékre van szüksége, az nem hezitáljon, nem érdemes ugyanis húzni az időt, a hallása jobb már nem lesz, viszont egészen biztos, hogy idővel tovább romlik majd.

Dr. Rácz Tamás

fül-orr-gégész, audiológus szakorvos